URUHA

Arra eszmél, hogy fázik. Nagy nehezen feltápászkodik - szigorúan kerülve a tükröket -, kiszédeleg a konyhába. Útközben eldönti: nem fog gondolkozni, mert az egyrészt neki sosem vált előnyére, másrészt pedig sokáig tart. Harmadik rész is van, de az nem jut eszébe. Nem is erőlteti. Kicsit megáll a szíve, mikor az üvegezett szekrények jóvoltából újra megpillantja magát. Lélekerősítőre van szüksége. Becélozza az italos kocsit, lekapja az első flaskát és ráhúz. A tizedik korty után észleli, hogy Ouzóra nyúlt rá, amit sosem szeretett, ám egy vállrándítással elintézi a problémát. Most kisebb gondja is nagyobb ennél. Végül is nő lett, ráadásul egy koszos gajdzsin.
- Gajdzsinok igyanak Ouzót! - rikkantja, ám hirtelen félősen behúzza a nyakát, kicsit a fenekét is és körülpillant, mert megijed a női hangtól. Fél perc után tudatosul benne, hogy ez tőle származott.
Erről eszébe jut mit mondott mindig az anyukája: - Fiam. Neked olyan nehéz a felfogásod, hogy örülök, hogy ilyen szép lettél.
Máig nem érti, mit akart ezzel mondani a mama.

Fél óra múlva, fél liter szesszel a szervezetében, újra betámolyog a fürdőbe. A csap alá hajol, hosszasan folyatja a arcára a hideg vizet. Lassan érzi, hogy kezd kitisztulni a tudata. Felnéz a tükörbe, most inkább kíváncsian, mint dühösen, vagy sokkosan.
Alaposan szemügyre veszi, amit lát.
Semmi kétsége nem marad a felől, hogy egy koszos gajdzsin lett. Ráadásul nő. És így, közelebbről nézve tudatosul benne, hogy a gajdzsinoknak ferde a szeme, nem a japánoknak. Elkönyveli, hogy szar az élet.
Viszont van jó oldala is.
Pipiskedve kihúzza magát, megfogdossa a mellét, megnyomkodja, emelgeti. Megejt egy fenékvizitet is, de előtte kicsit körülnéz, mintha attól félne rajtakapják.
Miután jól letaperolta a kölcsöntestet, belenéz a szájába is. Megszámolja mennyi tömött foga van, átvizsgálja milyen ferdék, mennyire fehérek, ki vannak-e lazulva. Megnyomorgatja az orrát, megcibálja a füleit, kidugdossa a nyelvét, ádámcsutkát keres. Aztán kicsit örvendezik, hogy nem kell ma borotválkoznia. Mert az mindig kicsapja érzékeny bőrét. Végül áttér a hajára. Tíz ujjal beletúr, felkontyolja, összeborzolja, lófarokba fogja, két oldalra simítja, játszik vele. Egész jól szórakozik, amíg rá nem jön mit művel.
Dühösen prüszköl egyet, aztán eldönti: Hogy mivel ő férfi is, erős is és egyébként is! Majd most aztán kézbe veszi a dolgokat.
Először is megkeresi a lányt, aki kizárásos alapon az ő testét bitorolja - a céda! -, és jól visszaköveteli, ami az övé.
A koszos külföldi jobban teszi, ha visszaadja!
Különben!
Végtére is az az övé! Saját! Együtt születtek! Már annyira összenőttek!
Ő edzette, kényeztette, etette! Kitartottak jóban-rosszban! Már jól belakta. Kényelmes test. Vele egyidős, vagy kicsit idősebb esetleg. Kéri vissza. Punktum.
Mondjuk ez a test sem rossz, ebben nem fáj a háta, de azért na. Ezzel nem állhat ki gitározni, különben is; rövidek az ujjai. A lányok sem bomlanának érte, csak a leszbik. Fúj.
Szóval, ha majd bravúrosan lerendezte a testvisszacserélést - mert a felől kétsége sincs, hogy nem lesz bravúros -, akkor utána - szigorúan utána -, kideríti kinek a műve volt. Aztán a gaz illetőt elkaparja éjfélkor a partoldalba, arccal lefelé.
Vendettázni akar.
Ha azzal is megvan, keres egy másik jelzőt a gajdzsinokra. A koszos már unalmas.

Eszmefuttatásából kopogás zavarja fel.
Szórakozottan megy ajtót nyitni, úgy ahogy van, félmeztelenül. Aztán odafagy a küszöbre. Saját magával néz szembe. Mármint az igazi, hőn áhított testével.
Azonnal felmegy benne a pumpa.
Mert hogy!
Hiszen!
Nincs belőve a haja!
Nincs rajta alapozó!
Táskásak a szemei!
Két számmal kisebb farmerban nyomorog!
Az sem hat rá nyugtatólag, hogy mélyen dekoltált, divatos női felsőben van. Jobban érdekli, hogy mezítláb!
- Hogy lakhattad le EGYETLEN délelőtt alatt a testem? - fakad ki.
- Uruha... ki ez a nő? - nyomakodik az előtérbe Ruki, aki eddig fel sem tűnt.
- Ő az, aki lenyúlta a testem! - sikítja Ruru idegbajosan. Hangja a magas c-hez közelít.
- Lissa vagyok - dörmögi a lány zavarodottan, de nem figyel rá senki.
Ruki gúvadt szemmel mered Uruha fedetlen felsőtestére.
- Felhúznál valamit? - kérdezi sokkosan.
- Mindig így vagyok itthon! Figyelnél rám? - visít az inzultált.
- Ne mutogasd a melleim... - makogja Lissa, mire méltóztatnak ránézni. Ruki rögtön ki is borul.
- Mit magyarázol? Nem elég, hogy ma különösen retardált vagy, hogy nem tudsz normálisan beszélni - amúgy sosem tudtál -, hogy úgy vagy felöltözve, mint egy idióta travi; béna voltál próbán, és még egy mutogatóst is rámeresztesz? Ki-ez-a-nő? - mutogat Uruhára, aki egyik lábáról a másikra toporog kínjában.
Ruki úgy tud mutogatni, hogy az embernek az az érzése támad: négy mutatóujja is van egyszerre.
- Ő én vagyok - jelenti ki egyszerre a koedukált duó.
Rukinak leesik az álla, mutatóujjainak száma is megcsappan hirtelen. Szinte hallani ahogy kattognak az agyában a kerekek.
- Uruha - szólal meg végül Lissára bámulva. - Tudom, hogy szereted a humorod, végül is a tiéd. De inkább cseréld el. Mondjuk ízlésre.
- Ruki, én vagyok Uruha... - kezdi vészjóslóan villámló szemmel Ruru.
- Tényleg ő az - szúrja közbe Lissa félénken.
- ...reggel így keltem fel, ahogy tegnap kívántátok...
- Igen, én is így... keltem... - motyogja a lány.
- ...szóval csináljátok vissza mert agyonverlek! - fejezi be monológját szinte üvöltve.
- Hallod - böki Ruki oldalba Lissát. - Hol találtad a csajt? Nagyon jól utánoz téged...
- Igazat mond - köhécsel a lány, aki kezd magára találni végre.
- Baszki. Képes voltál felvenni egy színészt, hogy eljátsszátok ezt a baromságot?
- RUKI! Én vagyok Uruha - nyüszít fel Ruru.
- Te bolond vagy.
- Nem tudom hogyan...
- Így születtél.
- Hallgass már végig!
- Rendben... - von vállat a másik. - De húzz már fel valamit.
- Én vagyok Uruha. Ma reggel...
- Te vagy Uruha? - kérdez vissza unott hangon, de fürkész tekintettel.
- Én. Ma reggel...
- Hát én hívom a mentőket.
- Ruki! Én vagyok Uruha! Reggel...
- Én meg a Doktor bácsi vagyok. Most megnyugszunk rendben? Lélegezz mélyeket...
- Kussolj törpe! Mondom, hogy én vagyok én!
- Én is én. De lehet nem is...
- Ruki...
- Hagyjuk a Rukit. Mától hívj Leilának, kérlek.
- Figyelj manó. Ha nem hallgatsz végig, meg találom említeni Reitának, hogy te törted szanaszét a kocsiját, miután részegen elkötötted - sziszegi fojtottan az énekes arcába.
- Te nagy fasz vagy - fordul dühösen Lissa felé Ruki. - Ezt megszívod. Miért mondtad el neki?
- Nem értem, amit beszéltek - morran a lány. Elboldogul ő a japánnal, nagyon is. De a hadart japánt nem érti. Főleg mert teljesen lesokkolt azon, hogy észrevette: sziszegés közben fröcsög a nyála és az orra töve beráncolódik. Tök jó, hogy látja magát kívülről is. Tehát erről le fog szokni.
- Tudok mást is rólad, chibi! - préseli a falhoz Uruha a meglepett Rukit. - Például, hogy előszeretettel Aoi ágya alá dugdosol minden ótvar dolgot, és azon vihogsz, mennyire ki van akadva mikor megtalálja. Persze téged sosem gyanúsít senki, mert rendmániás vagy.
- Nem khapok lehvegőt... a mehlledtől - zihálja a törpe, kissé zöld arccal.
Lissa elérkezettnek látja az időt a közbelépésre. Kezdésnek kihámozza a fuldoklót az őrjöngő karjai közül, becsukja a bejárati ajtót, mert a szomszédok élénken gyülekeznek odakint kíváncsian figyelve; majd belökdösi a vitatkozókat a nappaliba és Uruhához vág egy pólót.
- És most kuss legyen kicsit - kéri szépen. Uruha meggyőző hangjával ez nem is esik nehezére.
Két arc várja figyelmesen közlendőjét. Az egyik a sajátja.
- Ma reggel arra keltem, hogy áll a faszom. Ez igen megrendítő volt, főleg azért, mert huszonhat évet lehúztam ilyesmi nélkül.
- Hehe - nyikkan Ruki, ám kap egy tockost és csendben marad.
- Először azt hittem álmodom - megjegyzem jogosan -, ezért lazán hasra fordultam, hogy tovább aludjak. Roppant egyet.
Mindkét férfi felszisszen. Uruhától ez idegenül hat, mivel épp lány.
- Na igen. Kösz az együttérzést. Miután kisírtam magam, kicsit el is ájultam.
- Én is... - motyogja Ruru maga elé.
- Végül csak összeszedtem magam és bementem a PSC-hez. Nem is említem, milyen tortúrát álltam ki, mire felöltöztem.
- Azért cipőt is húzhattál volna - állapítja meg rosszmájúan Uruha.
- Az én lábam harminchetes. Neked a nagylábujjad akkora. Na mindegy. Bementem, csodálkoztam, hogy beengedtek, ugyanis lépten-nyomon elfelejtem, hogy nem a saját testemben vagyok. Megkerestem a próbatermeteket, ahol persze rajtad kívül mindenki ott volt.
- És hazahozattad magad velem. Miután tönkretettél egy gitárt - bólogat Ruki.
- Melyiket? - pattan fel hitetlenkedve Ruru.
- Nem mindegy? Valami sárgát...
- Jó. Az Aoié - ül vissza megnyugodva.
- Szóval a lényeg: kérem vissza a testem, és már itt sem vagyok. Ilyesmire nincs időm, kedvem, hangulatom. Holnap üdére pihenten japán vizsgát kell tennem.
- És ezt el kéne hinnem? - vonja fel a szemöldökét Ruki. Szemmel láthatóan cinikusan.
- El. A te műved - morran Uruha.
- Lemaradtam valamiről? - kérdezi Lissa lábujjaival idegesen dobolva a padlón.
- Mi az én művem? Hagyjátok abba és kész. Beteg dolog.
- Ruki tegnap azt kívánta, hogy változzak nővé! - sír fel Ruru. - És tessék! Nem elég, hogy nő lettem, még gajdzsin is!
- Mi bajod a gajdzsinokkal? - firtatja Lissa az agyvérzés küszöbén.
- Nem egészen így mondtam! - tiltakozik a vádlott.
- Csak annyi, hogy nem japánok! Kéne egy cigi...
- Nem dohányzó a testem!
- Az enyém meg nem koedukált! Kifelé belőle!
- Ha megmondod hogyan, azonnal megyek is!
- Hagyjátok már abba... - nyöszörgi Ruki a homlokát masszírozva. Uruha sértődötten felpattan és az italos pult felé navigálja magát.
- Nem iszol a testemmel! - rikkantja Lissa.
- Hallgass már! Nem ihatok, nem cigizhetek, és még a férfiasságom is elloptad!
- Milyen férfiasságod? Szerinted én kéjmámorban úszok plusz hét centitől a lábam közt?
Ruki diszkréten felröhög, majd megköszörüli a torkát és csendben figyel tovább. Határozottan szórakoztatja a jelenet, ha nem is hiszi a valóságalapját.
- Hét? Héét? Miről beszélsz?
- Nem hét? Annyira saccoltam. Lehet, hogy öt... - vicsorog Lissa, mire Uruha bosszúból ráhúz a kezében szorongatott vodkára. A lány felhördül.
- Ha még egy kortyot iszol, akkor...
- Akkor? Mi lesz? - vigyorog Ruru, és újabb löketet küld a májának.
- Fellövöm a netre a törött farkad képét! - kiálltja harci pózban. Uruha félrenyel, Ruki összegörnyedve vihog. - Sőt. Novellát fogok írni a nagy Uruha szexuális szokásairól! Még videót is, amiben alátámasztom az igazam!
- He? - kérdezi az érintett könnybe lábadt szemmel.
- Rohadtul alád tudok tenni, amíg a testedben vagyok. Mivel híres vagy! Simán megérdemlik szegény nők hogy megtudják: hőn favorizált sztárjuk csak maszturbál a nőkön!
- Fogd be picsa!
- Erre mondanám, hogy fasz vagy, de ez csak kukicska - riszálja meg a csípőjét Lissa.
- Jézusom - nyöszörög Ruki felhagyva a röhögcséléssel. - Lehet, hogy igaz?
- Elhiszed végre? - visítják egyszerre.
- Nem... Ilyen nincs...
- De van! - üvöltik duóban.
- Hogy lenne már? - hitetlenkedik, de azért kiül rajta a megrendültség. Megbomlott lelki egyensúlyának kezelésére ő is elindul a piatartalékok felé.
- Ruki, mondom, hogy én vagyok Uruha. Kérdezz bármit, amit csak én tudhatok! - rimánkodik a másik alkoholpárti.
- Na jó. Reita igazi neve? - néz átható tekintettel rá.
- Tomo...
- Jó. Ezt megtudhattad Uruhától is... Inkább azt mond meg, miért vettünk Aoinak műfaszt tavaly szülinapjára.
- Mert előtte egy nappal...
- Na mindegy. Ezt is elmondhatta neked - Ruki összeráncolt szemöldökkel gondolkozik, majd figyelmetlenül belekortyol a kezében tartott üvegbe. Rögvest ki is köpi. - Mi ez a szar? - mered a címkére.
- Pár yenes whiskey. Tőled kaptam - vihog Uruha.
- Jézus, tényleg... Tényleg te vagy Uruha...