Az ezüsthajú gyögyörködve nézett végig a széles ágyon fekvő szépségen. A fekete estélyi dekoltázsa félrecsúszott, így többet sejtetve a lány telt melleiből. A combközépig érő szoknyahasíték szétnyílva szinte végig megmutatta a formás, arányosan hosszú lábakat. A ruha vékony anyaga alig takarta a tökéletes test körvonalait. A barna őzikeszemek ködös vágyakozással kapaszkodtak az ezüst szempárba. Leon tekintete mély szerelemről árulkodott. Kedvese mellé feküdt, féloldalasan felkönyökölt, és a ruhával nem takart selymes bőrfelületet cirógatta nagyon finoman, szinte alig ért hozzá. Az érintésekre a lány felsóhajtott. A vállait, nyakát és arcát épp, hogy érintő simogatás forró borzongást váltott ki belőle.
Nyúlt a férfi felé, hogy viszonozza, de az gyengéden elhárította, közelebb hajolt, és az ujjai által bejárt utat végigcsókolta, majd újra angyalkája édes ajkait kezdte kóstolgatni. Sora két keze végigsimította párja arcát, és karjai a férfi nyaka köré fonódtak, szorosabban magához láncolva.
Csókjuk egyszerre volt a mennyekbe repítő boldogság és a pokol égető tüze: Angyal és Démon szerelme, szinte fájdalmas gyönyörűség. Mindketten beleremegtek az elfojtott vágyakozásba. Ajkaik csatája közben egymást ölelték, simogatták.
Leon keze rátalált a fekete estélyi hátul rejtett húzózárára. Kínzóan lassan húzta le, majd  ujjaival végigcirógatott Sora szabadon maradt hátán, fölfelé a válláig, majd vissza.
Simogatásával egyre lejjebb szedte a ruhát. Kissé feltámaszkodott, de csókjukat nem szakította meg. Így  húzta le az estélyi felső részét a másik oldalon is. Majd elengedte a puha ajkakat, hogy apró csókokkal hintse be a lány felsőtestét. A fekete, sejtelmesen átlátszó, pánt nélküli melltartót fogaival húzta lejjebb, hogy a csábító domborulatokhoz férjen. Amikor sikerült neki, az eddig sóhajtozó lány a csókjaitól és gyengéd harapásaitól  felsikkantott, majd a férfi ingét kigombota és lehúzta róla. Lávaként égette őket, ahogy meztelen felsőtestük összesimult. Egyre többet - és többet akartak egymásból. Lassanként megszabadították a másikat minden ruhadarabjától. Mámorosan éhes csókokkal, simogatásokkal fedezték fel szerelmük minden apró porcikáját. Sóhajaik egyre hangosabbakká váltak, ahogy követelő vágyuk egyre elviselhetetlenebbé vált.
Végül a férfi úgy döntött, itt az idő, hogy testük egyesüljön. Amint megtörtént, néhány pillanatra megállt, majd még hevesebben ölelte, simogatta a lányt. Eggyé vált testük lángolt a szerelem oltárán. Elkapta őket az örvénylő tűz, és repítette őket a magasba. Szinte öntudatlanul száguldottak együtt a gyönyör útján. Sora remegve, sikoltva kapaszkodott kedvesébe, aki felhörrent, de azonnal lecsapott a lány ajkára.
Főnixként égtek porrá, hogy újra élhessenek: egymásnak, egymásért, mindennél erősebb és mélyebb kötelékkel, halálos, szenvedélyes szerelemmel.

Zihálva, csapzottan szorították egymást, lehunyt szemekkel, félve attól, hogy álmuk eltűnik... Lassan lenyugodott heves szívverésük, kapkodó lélegzetük. A melegbarna szemek lassan kinyíltak. Sora kábult tekintete találkozott szerelme igézően szép, ezüstösen csillogó tekintetével.
- Boldog karácsonyt, ma cheerie - suttogta Leon neki, végtelen gyengédséggel.
- Neked is, édesem - hangzott a válasz álomittasan. A férfi elmosolyodott, a félálomban lévő lányt magához ölelte és takarót terített magukra.
Olyan nyugalmat érzett, mint még soha. Tudta, bármi történik is, ők ketten most már mindig együtt maradnak.
A hóvihar még egyre tartott. A szerelmesek egymáshoz bújva álmodták újra az éjszakát. Lassan világosodott. Az ablakhoz csapódó hó csattanására Sora összerezzent, de nem ébredt fel. A fiú tudat alatt megérezte a rezdülést, és még szorosabban ölelte kedvesét.

Leon halk kopogtatásra ébredt. Óvatosan mozdulva kihúzta karját Sora feje alól, majd egy takarót maga köré csavart, és kinyitotta szobája ajtaját. A szakácsnő jött szólni, hogy menjenek végre reggelizni. A fiú bólintott. Hátranézett alvó angyalkájára, és inkább úgy döntött, nem ébreszti fel. Becsukta az ajtót, gyorsan magára kapott egy nadrágot, és lement az ebédlőbe. Ott kért egy tálcát, és mindkettőjük reggelijét felvitte a hálóba. Miután a tálcát lerakta egy asztalkára, odaült kedvese mellé. Gyengéden cirógatni, csókolni kezdte. Sora felsóhajtott. Leon elégedetten elmosolyodott, aztán beszélni kezdett hozzá:
- Jó reggelt, madame! Kegyeskedik felkelni végre, és megenni a reggelit?
- Mm... olyan jó így. Nem akarok még felkelni.
- Nem is kell. Itt eszünk.
- Hm?! - ült fel a lány, és a takaró lecsúszott róla. Pirulva húzta maga elé, amikor eszébe jutott, hogy nincs rajta hálóruha.
- Még mindig szégyenlős vagy előttem? - simított végig a vállán ajkaival a férfi, majd odaadta neki a tálcát. Mellételepedett, és enni kezdtek. Utána úgy döntöttek, nem árt egy kis mozgás. Edzőruhába öltöztek, a hálóban rendet tettek, és lementek az edzőterembe.

Leon nem akart kockáztatni. Féltette Sorát. Felhúzta a védőhálót. Utána sorra próbálták a híres ugrásaikat. Fantom is megjelent végre, de még igen kiütött állapotban. Így azt mondta nekik, inkább meglátogatja Rosettát, és strandol egyet.
- Rendben, te hóhányó! Tudjuk, miért mégy oda! Ha lehet, hagyd békén a csajokat! - vigyorodott el az ezüsthajú.
- Te beszélsz?! Attól, mert elfáradtam, még mindent tudok arról, mi történt az éjjel. Ne feledd, a színpad szelleme vagyok - vágott vissza Fool, mire Sora vörösebb lett a pipacsnál.
- Vigyázz rá, és ne okozz neki fájdalmat soha többé - kérte a szellem Leont.
- Megígérem - nézett rá nagyon komolyan a férfi.
- Üdv a Kaleido szerelmeseinek! Majd jövök - hajolt meg Fantom, azzal eltűnt.
- Hm... folytassuk.
- Mit?
- Hát, van egy-két ötletem - csillant huncutul az ezüstszürke szempár.
- Igen? Akkor rajta, mondd! - lendült át egy másik trapézra a lány. Leon követte, de mire odaért, Sora már a túloldalról mosolygott rá.
- Játszani akar, madame? Rendben - villant fel a szürke szempár ragadozótekintettel -, de ha elkaplak...
- Akkor mi lesz?! - incselkedett vele a japán szépség.
- Majd meglátod - dorombolt sejtelmesen a mély hang.
- Ahhoz előbb meg kell fognod - kacagott fel párja, miközben megint kicsúszott a fiú kezei közül.

Minden egyes mozdulatukból áradt a tűz. Fantasztikus, látványos és nehezen kivitelezhető ugrások sorozatát produkálták, egymást folytonosan inspirálva. Sorának eddig mindig sikerült elmenekülnie Leon elől, de most nem volt trapéz elérhető közelségben, ahová átlendült volna... Vágyott szerelmére, de a saját győzelmére is. Döntött. Váratlanul leugrott a hálóba, onnan pedig villámgyorsan a padlóra. Szaladt, ki az edzőteremből, be a télikertbe. Ott meghúzódott egy termetes pálma mögött. Várta, hogy Leon keresni fogja.
- Hol lehet ennyi ideig?! - kukucskált ki a levelek közül. Meglepetésében összerezzent. Kedvese hang nélkül lépett a háta mögé, és szorosan átölelte a lányt.
- Megvagy.
- Meg - fordult csábosan mosolyogva a férfi felé, és karjait az ezüst hajjal takart vállakra csúsztatta. - Győztél.                      

Egy édes csókot adott a fiúnak. Forró hullámok szaladtak végig rajtuk. Egyre vadabb csókjukkal kínzó vágyaikat próbálták csillapítani, de az még jobban felkorbácsolta érzéseiket. Kezeik ösztöneiknek engedelmeskedve siklottak párjuk bőrén. Reszkettek egymásért. Sora lába szinte felmondta a szolgálatot, megbicsaklott. Egyensúlyát elveszítve dőlni kezdett, és - a kivételesen erre nem számító - Leont is magával rántotta. A medence vize nagyot loccsanva csapódott össze a fejük fölött.

Levegőt kapkodva merültek fel a kellemesen langyos vízből. Sora felállt, és a szemébe folyt vizet törölgette, amikor Leon megszólalt:
- Nem gondolod, ma cheerie, hogy ez felesleges? - húzta le és dobta el a lány csurom vizes pólóját ördögi mosollyal.
Ajkaival a lecsorgó vízcseppek útját követte kedvese bársonyos bőrén. A lány mélyeket sóhajtott, miközben a vizes fekete póló alá siklott keze, a francia fiú izmos mellkasát, vállait és hátát simogatva. Lassanként ő is leszedte a ruhadarabot kedveséről, és a medence szélére hajította. Közben a fiú kezei egyre jobban tévelyegtek,  lesimogatta róla a rövidnadrágot, így már csak egy
picike tangában állt a vízben... majd anélkül. A gyengéden simogató kezek érintésétől a lány egyre szaggatottabban lélegzett.
Kéjesen felnyikkant, amikor párja ujjai combjai közé siklottak. Szinte letépte kedvese maradék ruháit, némán, remegve követelve őt. Meztelen, vizes bőrük forrón simult egymáshoz. Leon sem tudta már magát türtőztetni. Ölébe kapta kedvesét, aki a lábait a férfi dereka köré kulcsolta. Odavitte a medence széléhez, hogy a lány kapaszkodni tudjon, majd egymásnak egyre nagyobb élvezetet nyújtva olvadtak össze. Űzte őket a szenvedély. A vágy varázslata minden mást eltompított, egymáson kívül megszűnt minden más... Szerelemtől homályos tekintettel falták egymást. Úgy érezték, hogy a víz körülöttük égő lávává vált, ami ölelőn körbesimogatta őket fortyogó buboréktömegével, és húzta őket az édes mámor kábulata felé. Ősi rítusnak engedelmeskedve mozdultak, teljes összhangban. Suttogó, simogató becézéseik egyre gyakrabban fulladtak sóhajokba, nyögésekbe, végül a gyönyör hullámai rázkódtatták végig testüket, miközben mohón tapadtak egymásra ajkaik. Sokáig szorították egymást még azután is, hogy remegésük lecsillapodott.
Leon lassan, élvezettel ízlelgette kedvese ajkait, aki gyöngéd, puha csókjaival viszonozta. Majd hosszan nézték egymást, csak szemeik beszélgettek. Odaadást, mély szeretetet, vágyat tükröztek, hűséget ígértek, mindörökre.

Sóhajtva bontakoztak ki egymás karjaiból.
- Hm... mindenünk vizes - mosolyodott el a férfi.
- Tényleg, most mit veszünk magunkra?
- Maradj a vízben, mert megfázol. Mindjárt jövök - húzta fel magát erős karjaival a medence szélén, és pár lépést tett egy beépített szekrény felé. Sora nagyot sóhajtott. Vágya a férfi után újra fellángolt, ahogy párja izmos, arányosan kidolgozott, ruhátlan, vizes testét bámulta.
Szerelme két fürdőlepedőt szedett elő, az egyiket körbe is csavarta a derekán. A másikat kedvesének vitte, aki éppen a lépcsőkön lépkedett kifelé. Tökéletesen formás alakján drágakőként csillantak a vízcseppek. Leon csak állt, bámult, mintha csodát látna. Majd magához térve a bűvöletből, gyorsan beburkolta a lányt a puha törölközőbe. Ölbe kapta, vitte a nappaliba, a kandalló elé, hogy meg ne fázzon. A lángok táncát nézték, miközben egymást ölelve ültek a puha szőnyegen. Hallgatták a tűz halk ropogását, ami a téli alkonyatban kint dühöngő vihar hangját elnyomta. Mindketten úgy érezték, ez a karácsony egy életre szóló ajándékot adott nekik: az igaz, örök szerelmet.