- Örülök, hogy visszajössz a Kaleido Színpadhoz, Leon Oswald! Layla Hamiltonnak jó megérzései voltak. Hm... ha belegondolok, hogy én nem vettem észre semmit!
- Mire érted, Fantom? - súgta kíváncsian oda az artistakirály a kis szellemnek úgy, hogy más ne hallja. Lapos pillantást vetett oldalra, ahol Yuri ült. Őt a hosszú úton elnyomta az álom. Leon megkönnyebbülten sóhajtott. Nem szerette volna, ha a szőke megint hülyének nézi. Épp eleget csatáztak már. Belefáradt.
- Arra, hogy ti ketten Naegino kisasszonnyal egymásnak vagytok teremtve.
- Hm... - morrant fel a férfi, és látszólag belemélyedt a forgatókönyvbe. Halvány pír tűnt fel az arcán, alig észrevehetően, de Fool éles szemét nem kerülte el. A kis szellem elmosolyodott. Kiterítette a jóskártyáit, és megszemlélte azokat. Az ezüsthajú most már valóban tovább tanulmányozta a forgatókönyvet, és néha egy-egy ötletet, megjegyzést írt bele, mint ha nem történt volna semmi.
- Nemsokára eljön az időtök. Mindkettőtök csillaga - egymás fényét erősítve - tündököl. Együtt fogtok soha nem látott magasságokba emelkedni.
- Hm... - válaszolta újra Leon. Fejében csak úgy cikáztak a gondolatok. Mindegyik egy lány körül forgott, egy törékeny, gyönyörű angyal körül.
- Mit terveztél az előadásra? - kíváncsiskodott a szellem, belekukkantva a jegyzetekbe. - Ó, nem is rossz. Csak arra ügyelj, hogy a meglepetéstől le ne essen majd.
- Nem esik le. Arra vigyázni fogok - színesítette el kissé egy halvány mosoly a szép, de eddig rideg arcot.
A Leon melletti ülésben Yuri megmozdult. Ébredezett. Fantom bólintott a francia fiúnak, majd eltűnt. Ő pedig ismét sóhajtott. A szellem egy percen belül Sora mellett lesz, ő pedig két hétig a közelébe sem mehet, mert elrontaná, amit terveztek. A gépen már a leszálláshoz készülődtek.

Különleges ajándékkal lepte meg az idei tél Kaliforniát...

A reggeli, ragyogóan fehér fény elárasztotta a szobát. Az ágyban egy takarókupac megmozdult. Az alatta fekvő személy bosszúsan morrantva húzta a fejére a paplant. Kis idő múlva az éjjeliszekrényen megszólalt az ébresztésre programozott rádió. A hangos zene végre félig felébresztette az illetőt. Felült, világfájdalmas tekintettel bambult körül. Majd azon filozofált, hogy az ágy hívogató melegébe térjen vissza, vagy erőt véve magán, a fürdőszoba felé botorkáljon. Az órát megnézve az utóbbi mellett döntött. A hideg víz magához térítette. Mindenfelé meredező lilásvörös haját ijedten bámulta a tükörben. Gyorsan megfésülködött. A hálóba visszatérve vette észre a különös, kintről beszűrődő ragyogást. Nyújtózkodva ment az ablakhoz.
Ahogy kinézett, az épp előtörő ásítás benne akadt. Hófehér csodavilág tárult a szeme elé. Mindent belepett az egyre sűrűbben hulló hó.
Gyorsan felöltözött, meleg dzsekit, kesztyűt húzott. Állandósult rosszkedvét és szomorúságát a friss hó látványa átmenetileg elfeledtete. Mint, ha a lelkét is a patyolatfehér takaróba burkolta volna óvón a Természet...
Kiszaladt a friss hóba, nem törődve azzal, hogy a kint lévők milyen csodálkozva bámulják. Kezeit az ég felé tárva forogni kezdett. Élvezte, ahogy a nagy, fehér pelyhek lassan megülnek rajta, majd a bőre melegétől olvadva csorognak le arcán, és ahogy a kristályok lehullva vékony fehér leplet alkotnak a ruháján.
Fájó szívét enyhíteni tudta a Tél csodája.
- Sora! Hugi, mit csinálsz?! Megfázol! - hallatszott a nyitott ajtóból Layla hangja.
- Jó reggelt! Élvezem a havat. Olyan ritkán látni itt!
- Igen, és tisztára elázott a hajad! Meg kell szárítani.
- Már késésben vagyok, majd az öltözőben megszárítom.
- Nem is ettél még! Na jó. Itt egy szendvics - nyújtotta oda Sorának. - Megyek a reptérre Yuri elé. Ha megérkezett, akkor majd viszünk be neked ebédet.
- Köszönöm - kiáltott a lány, miután elvette a reggelire készített szendvicst, majd szaladni kezdett a Kaleido felé.
Mia segítséget kapott. Cathy előző este érkezett New Yorkból. Egész éjjel dolgoztak a koreográfián, tehát ideje volt a gyakorlatba ültetni. A táncosok a porondon körben álltak, és várták az instrukciókat. Sora átöltözött, miközben magába tömte a reggelijét, és a gyakorlóterembe vonult. Megkezdte egyedül a néhány napja kitalált ugrás begyakorlását és finomítását. Nemsokára megérkezett  Valentino is. Próbáltak, összeszorított foggal, mert sehogy sem jött össze az egész ugráskombináció. Dél körül megjelent a terem ajtajában Layla és Yuri. Sora észre sem vette őket. Vasakarattal küzdött, hogy az eltervezett mutatványa végre formát öltsön. Olasz partnere rendre lemaradt egy ütemmel. Yuri csak a fejét csóválta ezt látva, de aztán egy apró mosoly szaladt át arcán arra gondolva, az előadás ennél összehasonlíthatatlanul jobb lesz...
A sztár végre megpillantotta barátait, és társának ebédszünetet javasolt. Valentino bólintott, és már indult is az ebédlő felé.
- Mit szóltok hozzá? - ölelte meg fogadott testvéreit.
- Magához az ötlethez, vagy a kivitelezéséhez? - kérdezett vissza a fiú.
- Mindkettőhöz.
- Hm... az ötlet remek, de a partnered nincs egy súlycsoportban veled, a tudásszintjét értve. Nem képes követni téged. Túl lassú. Az angyal nem tud összekötött szárnyakkal repülni! - elemezte ki szenvtelenül a szőke férfi.
- Tisztában vagyok vele, de egyrészt nem akarom megbántani, mert annyira igyekszik szegény - másrészt pedig ki tudna a helyére állni? Ha csak nem te... - nézett rá fogadott húga tétován.
- Én az elején szóltam, hogy sajnos most nem vállalhatom a kisegítő szerepet - válaszolt Yuri.
- És én sem - szólalt meg a főnix. - Viszont ebben a pillanatban az a legfontosabb, hogy ebédelj. Gyere, hoztam ennivalót!
- Nem megyek az ebédlőbe! May kínait főzött, és ott erőszakoskodik mindenkivel, hogy egye meg.
- Én szeretem a kínait - válaszolt mosolyogva Yuri.
- Én is. Ha nem May főzi - nézett rá vissza Sora elég furcsa arckifejezéssel.
Jót nevettek, és végül az öltözőben ültek le, hogy megebédeljenek.

Leon hazaérkezett tengerparti villájába. Szerencsére érkezése nem tűnt fel senkinek, hiszen a ház eléggé félreeső helyen állt. Yuriékon és Kaloson kívül senki nem sejthette, hogy visszajött. Lerakodott, majd végigjárta a szobákat. Úgy volt ott minden, ahogyan több, mint egy éve hagyta - azaz még sem. A hálószobájában, a szőnyegen csillogott valami apró tárgy.
Egy ezüst medál... Meglepődött és felemelte. Sora tehát itt volt azután, hogy ő elutazott?! A medált rögtön felismerte, hiszen sokszor látta a lány nyakában.
- Igen, itt járt másnap, ahogy elutaztál - válaszolt a ki nem mondott kérdésre Fantom. Az ezüsthajú álmodozó, szerelmes tekintettel tartotta kezében az ékszert, majd ráeszmélt, hogy Fool figyeli. Megrázta hosszú sörényét, és arca elé újra lehullott a jégálarc. A kis szellemet nem tudta megtéveszteni. Fantom elégedetten nyugtázta magában, hogy Leon előbb-utóbb visszakapja igazi énjét - amit húga halálakor eldobott önmagától.
A francia férfi átöltözött, és a forgatókönyvvel elindult saját gyakorlóterme felé.

Késő este volt, és a hó még mindig esett. Az Angyal talpa alatt ropogott az egyre gyarapodó fehér takaró. Furcsa, kellemes érzés lett úrrá rajta, annak ellenére, hogy a mai, Valentinóval együtt nyújtott teljesítményükkel abszolút nem volt elégedett. Megállt. Mintha egy ezüstszürke szempár vigyázta volna óvón, pedig tudta - az esze azt súgta, hogy - ez lehetetlen. Nagyot sóhajtott a friss, hószagú csendben, és újra elindult szállása felé.
Amikor megérkezett, a szekrénye tetején Fantomot pillantotta meg.
- Szia, Fantom! Rég láttalak. Hol csavarogtál? - kérdezte, miközben lehámozta magáról a kabátot és a csizmát.
- Az maradjon az én titkom - rejtélyeskedett a szellem. -  Teljesen átfagytál ebben az időben. Nem akarsz egy forró zuhanyt? Szívesen megmosom a hátadat!
- Fantom! - háborodott fel a lány, és a kis figura felé nyúlt. Az gyorsabb volt, és ellibbent.
- Bocsi, de majd később jövök. Inkább megyek máshová, ahol nyugodtabb.
- Mégis, hová? - képedt el Sora, de a kis szellem addigra eltűnt.
"Ha Rosettához megy, azt el szokta mondani... vagy van egy új kiválasztott?! És azt miért titkolná?" - morfondírozott a japán lány, miközben a meleg vizet csorgatta testére. Ma nem Layláékkal töltötte az estét, hanem a saját szobájában, mert barátainak elfoglaltsága akadt.
Fürdés után átöltözött, és elővette telefonját, hogy felhívja Japánt, a családját.

Alig néhány száz méterre tőle Leon a villája nappalijában ült, és filmet nézett. Nem akármilyet, a Csajkovszkij balett felvételét. A történetet és a zenét ismerte, de már rég látta-hallotta. Annak idején szerette is... Először megnézte úgy, mint ha csak színházban lenne. Másodszor már elemző szemmel, hogy mi az, amit fel tudna használni belőle.
A Layla-Yuri páros épp ekkor érkezett. Hozták az aznapi "zsákmányt", néhány videofelvételt a koreográfiáról, meg Sora ugrásáról. Ők követték el, a többiek tudta nélkül, a technikusok szentélyében. Mindez úgy sikerült nekik, hogy ténykedésük még Ken előtt is titok maradt.
Az ex-sztárpáros és Leon nekiálltak komolyan dolgozni. Pesze most nem a gyakorlóteremben, hanem a nappaliban. Leonnak  minden mozdulatot be kell gyakorolnia a két hét alatt, előtte pedig meg kell ismernie az egész koreográfiát.