Reggel Sora sokkal boldogabban ébredt, mint az utóbbi időben bármikor: Itt van Layla házában, és itt van vele két
fogadott testvére! Már kopogtak is szobája ajtaján:
- Jó reggelt, hétalvó! Tiszteletreméltó főnökünk az imént telefonált. Egy óra múlva jelenésünk van az irodájában! - hallotta Yuri hangját.
- Megyek már! - ugrott Sora, majd egy törölköző társaságában eltűnt a szobájából nyíló fürdőszobában.
Közben az étkezőben a szobalány már tálalta a reggelit. Amint távozott, Layla átkarolta kedvese nyakát, és megkérdezte:
- Na? Telefonáltál?
- Igen. Sikerült beszélnünk. Holnap utazom. A többit majd személyesen intézem.
- Jó - mosolyodott el a szőke főnix -,  de ne maradj sokáig!
- Amint elintézem, jövök vissza hozzád - csókolta meg a férfi a menyasszonyát, majd később újra megszólalt:
- Drága Laylám, Sorának egy szót sem! Üzleti útra mentem!
- Természetesen.

Egy órával később mindannyian ott ültek Kalos irodájában. May, Mia, Anna, Rosetta  és Ken rájuk vártak, többek között Valentino társaságában. Most egyikük sem késett. Ahogy Sora belépett Layla és Yuri kíséretében, a többiek meglepődtek, kivéve persze Kalost és Saraht, akik tudtak az érkezésükről. Mindenki örömmel üdvözölte a Kaleido előző sztárpárosát.
Majd Kalos figyelmet kért:
- Közeleg a Karácsony. Erre az alkalomra Kenneth úr díszelőadást kért tőlünk. A premierre a város vezetőségétől kezdve mindenki hivatalos, aki számít. A műsor csak egy hétig lesz látható. Utána az ünnepekre tekintettel két hét szabadság a társulat minden tagjának. Mia! A forgatókönyv a te feladatod. Holnap reggel kilencre várom! Két hét van a felkészülésre, mivel már december eleje van. A többiek az ugrások kidolgozásával segítsenek!
- Egy kérdés: Layla kisasszony és Yuri is szerepelnek?
- Nem, mi most csak nézők leszünk.
- Apropó, veletek Kenneth úr beszélni szeretne fél óra múlva egy munkareggeli keretében. Hamilton szálló, különterem - fordult hozzájuk a Kaleido főnöke.
- Akkor mi indulunk. Nem várakoztathatjuk meg - bólintott a szőke férfi.
- Azt hiszem, most mehettek gyakorolni. Sürget az idő - jelezte a megbeszélés többi részvevőjének Kalos, hogy befejezte.

Sora átöltözött, aztán a színpadra ment gyakorolni, mert a próbateremben sokan voltak. Gondolta, amíg jelenlegi társa megérkezik, addig megpróbál valami eredeti ugráskombinációt kitalálni. Persze figyelembe kellett hozzá  vennie azt, hogy Valentino képességei messze álltak Leonétól. A lány felhúzatta Kennel a hálót, aztán ugrálni kezdett az ugróasztalon. Először egyenes tartással, majd amikor nagyobb lett a lendülete, összegömbölyödve szaltózott, amíg felfelé repült. Kinyúlt, és fél kézzel elkapott egy trapézrudat. Elkezdett hintázni. Az így szerzett lendület tovább repítette fölfelé, de immár egyenes testtartással szaltózott tovább, a kupola felső rúdjáig. Rádiózott Kennek, hogy keresztbe húzzanak ki egy vízszintes kötelet.
Amint ez megtörtént, fejjel lefelé, saját tengelye körül forogva zuhanni kezdett lefelé. Egyenesen a kötélre érkezett, kézenállásba. Egy hátraszaltóval talpra állt, majd a kötélen lecsúsztatta lábait spárgába.  Itt állt meg - kellett volna a partner segítsége, aki a trapézról fejjel lefelé függve megfogja a kezeit, és felemeli, majd feldobja az Angyalpózba.
Sóhajtott. Valentino nem tudja feldobni. Le kell mondania az Angyalok tánca kezdő elemeiről. Helyette épp elég lesz, ha az olasz egy trapézra tudja lendíteni...
Amikor végre megérkezett a fiú, együtt kezdték el gyakorolni, amit Sora kitalált. Nehezen haladtak, de valamennyire mégis sikerült. Odakint közben besötétedett. Sora fáradtan ugrott a hálóba, majd onnan a földre. Közben egyre az járt agyában: hogyan lesz ebből különleges díszelőadás?!

Másnap reggelre Mia készen lett a forgatókönyvvel. A társulatot is meglepte ötletével: két év után egy újabb Csajkovszkij-adaptáció, a Diótörő. Igazi karácsonyi történet, gyönyörű zenével. Sorának ez a balett az egyik gyermekkori kedvence volt, így valódi öröm ült ki arcára, meghallva a darab címét. Természetesen övé volt a női főszerep, az álmodó lányé, mellette Valentino a Diótörő szerepében. Az egérkirály May lett. Az udvartartásban pedig szerepet kaptak Annáék, és Rosetta Marionnal. Sarah a tündér volt, aki az álmot valósággá változtatta. Táncolni persze a főszereplőknek is kellett, így az edzések mellett balettórákra jártak.
Yuri még aznap dél körül felült egy Európába tartó repülőgépre. Életbevágóan fontos tárgyalás várt rá.
Kenneth úr meg volt elégedve a választással. Kíváncsian várta a produkciót, amit Karácsony előtt adnak elő, egy héten keresztül. Magában pedig kezeit dörzsölve somolygott az ex-sztárokkal való tárgyalás eredményén. Igen! Valahogy így képzelte...

Leon dühöngött. Igaz, ez nem látszott mozdulatlan arcán, de aki igazán jól ismerte, a szemein észrevehette - azok villámlottak. Most ért véget az előadás. Ha nem tudta volna korrigálni jelenlegi artistatársa megcsúszását, a műsor közben mindketten lezuhantak volna. Ráadásul Lucilla őt okolta a saját hibájáért! Örülhetne, hogy egy rándulással megúszta a hülyeségét! Ráadásul a francia férfinek is meghúzódott kissé a bal csuklója. Az orvos az imént úgy határozott, hogy két-három hétig rugalmas kötést kell rajta hordania. Leon magában füstölögve viharzott az öltöző felé, de valaki utánaszólt, hogy a színpad igazgatója várja. Így, ahogy volt, jelmezben ment a főnöki irodába. Ahogy benyitott, Antoine lelkesen elésietett:
- Gratulálok, Leon! Fantasztikus volt, ahogyan megmentetted az előadást - és Lucillát. Bizonyára nagyon hálás neked!
- Ja. Persze. Elolvad a hálától - válaszolt csípősen a sztár. - Fel sem fogta, hogy a kis hibája majdnem mindkettőnk életébe került, és még engem hibáztat, hogy megrándult a válla!
- Ne is törődj vele! A hisztijét majd befejezi magától. A gratuláció pedig kikívánkozott belőlem, de nem ezért hívtalak. A Kaleidoval és velünk is úgy kötötted a szerződésed, hogy ha szükség van rád, vissza tudj oda menni. Úgy tűnik, itt az idő. Kalos nemrég felhívott, és közölte, hogy amint lehet, visszakér. Sürgős neki. Azt mondta, bajban vannak, mert a férfi főszereplőjük nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
Leon ennek hallatán lenyugodott és megkönnyebbülten lehunyta ezüstösen szürke szemeit. Arca azonban most sem tükrözött semmiféle érzelmet.
- Értem - mondta közömbös hangon, pedig a szíve vadul kalapálni kezdett. - Mikor kell visszamennem?
- Most - hangzott a válasz ismerős hangon az egyik ablak felől. Leon észre sem vette, hogy ő is az irodában van,  mert a szőke eddig az ablakmélyedésben állva, félig a függönytől takartan szemlélte a város ünnepi fényeit.
- Hm... Üdv, Killian! Azt azért megvárhatnád, míg átöltözöm, meg összecsomagolok néhány szükséges holmit.
- Nincs akadálya, ha nem csigaként mozdulsz - vigyorodott el Yuri. Az évek múltával kissé kezdtek megbékélni egymással. De azért nem hagytak volna ki egyetlen alkalmat sem, ha a másikat csipkedni tudták.
- Menj, Leon. Részemről nincs akadálya. Köszönjük, hogy eddig itt voltál - fogott kezet vele az igazgató.
- Nincs mit. Minden jót! - válaszolt az ezüsthajú férfi, már kifelé menet. Yuri követte.
- Megvárlak a főbejáratnál - mondta. Leon csak bólintott. Viszont tíz perc múlva lezuhanyozva, átöltözve, kabátban jelent meg szőke kollégája mellett.
- Ülj be, Killian - nyitotta a kocsija ajtaját, amikor ügyesen kikerülték a rajongók rohamát. Kapóra jött Lucilla, aki épp akkor indult haza. Ő amúgy is élvezte, ha a középpontban lehet. Nem is sejtette, hogy eddigi partnere épp most készül vissza a Kaleidohoz.

A fekete sportautó gyorsan, de biztosan haladt a havas, csúszós úton az Oswald-birtokig. A személyzet ilyen késő este már nem volt a villában. Így a ház tulajdonosa üzenetet hagyott nekik, hogy elutazik. Öt percbe sem telt, míg a legszükségesebb holmiját belerakta egy nagy sporttáskába. A többit beszerzi Amerikában... Egy kicsi dobozkát még kiemelt az ágya melletti éjjeliszekrény fiókjából. Azt semmiképp nem akarta ott hagyni. Sorának szánta a születésnapjára.
- Indulhatunk - állt meg az előszobai ajtófélfát télikabátban támasztó Yuri mellett. Rajta szintén kabát, hosszú, fekete. Kivételesen a hóesésre tekintettel félig begombolva, egy fekete sállal körítve.
- Jó. Gyors voltál. Még van másfél óránk a beszállásig és kettő a gép indulásáig.
- Innen nincs messze a reptér. Még ilyen időben és forgalomban is kényelmesen kiérünk - bólintott Leon.
A repülőtérre vezető sztráda zsúfolt volt. Sokan indultak vakációzni. A csúcsforgalom ellenére egészen gyorsan megtették az odavezető utat. Eközben Yuri mesélt pár apróságot a Kaleido háza tájáról, de tényleg csak jelentéktelen dolgokat. Szándékosan nem érintette azt a témát, ami az ezüsthajút szíve mélyén leginkább érdekelte. A szőke csak annyit mondott, hogy egyelőre titokban kell tartaniuk a francia artista visszatérését. Nemsokára már a repülőn ültek. Kényelmesen elhelyezkedtek üléseiken, majd a szőke ekkor tért rá jövetele igazi céljára. Halk, de aggodalmas hangon mondta el az ezüsthajúnak, hogy Sora állapota szerinte ijesztő, és ők Laylával ketten sem képesek megállítani, hiszen nem maradhatnak a japán lánnyal, hogy felügyeljék, pedig az rettenetesen önfejű.
- Ismered őt, Leon! Te mindig tudtál hatni rá. Neked biztosan sikerül megakadályoznod, hogy végzetes kárt tegyen magában.
- Hm... mióta változott meg ennyire?
- Miután eljöttél a társulattól. Utána.
- Azt tudjátok, mi az oka?
- Nem. Nem tudtuk belőle kihúzni - válaszolta a szőke. Magában hozzátette: "Úgy sejtjük, te vagy az oka..."
- Jó. Megpróbálom kideríteni.
- Csak arra kérlek, a premierig ne tudja meg, hogy visszatértél. Pont aznap lesz a születésnapja. Legyen neki meglepetés! Addig meg tudod tanulni a darabot is.
- Hadd találjam ki - tűnődött Leon. - Az olasz helyett én jelennék meg a színpadon?!
- Hát... úgy gondoltuk.
- Biztos vagy benne, hogy jó ötlet?
- Layla tervelte ki. Eléggé jó emberismerő.
- Igen, tudom, hogy az. Rendben. Addig a parti házamban fogok lakni. Ott van egy kis próbatermem is.
- Itt a forgatókönyv egy példánya - nyújtotta oda Yuri a kötetet.
- Kösz - vette el Leon, és már ki is nyitotta, majd elkezdte olvasni. A gép felszállt, és a francia artista vállára odatelepedett egy aprócska szellem. A férfi egy pillanatra Fantomra nézett, majd megint elmélyült olvasmányában.