|
2. Csendes folyó
melone08 2012.01.31. 20:42
Halkan folyó csermelyként folyik életem,
Fáradt testemben fáradt lélek dadog,
Amim volt, elvesztettem, eltűnt mindenem,
Ami hajdan szép volt, ma már nem ragyog.
Kárhozott az út, amelyre egykor tévedtem,
Láncot fűzött szívem gyönge nyakára,
A múlt, amelyben a jövőbe révedtem,
Ím, eljött, de sorsom várat magára.
Pusztaságban vándorlok, sebeim vérben
Úsznak. Őrjítő szenvedély kel útra
Belülről, mely erős, nem fél a sötétben,
És keresi azt, aki szíven szúrta.
Bukott angyalok vesznek körül engemet,
Zajos világ, és lángoló képzetek
Keringnek agyamban. Egy érzés eltemet,
És már nem érezteti, hogy létezek.
Vacogok. Megbénítanak a rémségek,
Kárhozott lelkek mardossák oldalam,
Fájó, rusnya álmokat már nem kergetek,
Csak arra ügyelek, hogy védjem magam.
Szeretnék nyugodt, lágy, csendes folyó lenni,
Nem összetörve rettegni mindentől,
Némán várni, és ha eljön, csak szeretni,
Remélni a jót a vesztett évektől.
Oly halkan suhanni Vele, kéz a kézben,
Az élet útján kecsesen haladva,
Hinni újra, egy rég tovatűnt reményben,
És elbújni szabadon, készakarva.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
